Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
64 Huszonhatodik hogy rólok semmi* sem hallottam; tehát nem tudom, mitsoda Iíörnyülállások között fogom találni őket. Az öreg a’ Feleségére nézvén így szóllott: Hallod Anya! nem de nem megmondotíam-é; hog\ az idegennek szüksége van ezen pénzre ? De Uram! honnan! van az} hogy illy sok ideig Szüléiről semmit sem hallott? „Az Ifjú így felelt: Minekutánna Szüléimtől eltávoztam, esztendeig Hamburgban dolgoztam. Akkor rá vettem magamat} hogy a’ Tengeren egynéhány útakat tegyek. Két ízben írtain haza; de semmi feleletet nem vettem. Talán nem vették Szüleim Leveleimet, vagy talán meghaltak már akkor. Végre napkeleti Indiában, Bataviá- ban laktam egynéhány esztendeig, és a’ Mennyei Atya gazdagon megáldott engemet. Ez előtt hat Holnappal Hamburgba ismét viszsza jöttem. A’ Mesteremnek Leánya, kinél ez előtt esztendeig dolgoztam, az alatt, míg oda voltam, felnőtt és szép Leánnyá lett: az a’ Leány belém szeretett, az Áttya esmért engemet, és minthogy szép pénzt szerzettem, könnyen rá állott} hogy nekem ad- gya. Eljegyzettem hát, ’s két holnap múlva Feleségemmé leszsz. Most hát boldogságomból semmi sints egyébb hátra} hanem hogy azt megtudjam, hogy mint vágynak az én édes Szüléim. Hamburgból azoltais írtam hozzájok} de választ nem kaptam. Ezért indúltam magam el; hogy még egyszer Házámatis láthassam. Adná az Isten; hogy Szüléimetj életben találhatnám, és hogy magokat arra határoznak; hogy velem eljővén kóstol-
