Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
62 Hus zonk at o dili Reszkeve futott az Aszszony a' házba — reszketve lépegetett az öreges ide oda, és epekedve nézett az útra—Boldogok, a kik reszket- nek , és igyekeznek az igazságtalanságot eltávoztatni. Ezért mondja Szent Pál Apostolis; Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez idvességteket. Kijővén az öreg Aszszony a’ Házból, oda nyújtotta a’ Férjének a’ botot ’s így szóllott ; Imiiol van Atya! no tsak sebesen, valamint tsak lehet! Itt az Ország últya nagyon tekervénye- sen megyen — ha a’ bokrok közölt a’ gyalog úton mégy , annak végén még megelőzheted. Siess! siess! Egekben lakozó Isten! vajha bé érhetnéd! Ezeket a’ beszédeket kiáltotta utánna? mert már akkor a’ gyalog úton vólt , és előre görbedve sebesen lépegetett, és öszve szedte minden erejét ? hogy az utazót béérhesse. Az Aszszony utánna nézett, és a’ midőn úgy tetszett neki; mintha lassan menne, utánna futott, megfogta karját ’s így szóllott: „É11 még valamivel erősebb vagyok náladnál, én tégedet támaszthatlak, kapaszkodgy belém!“ így lebegtek a’ két öregek odébbodébb sebesebben, mint az előtt. A’ ki őket így látta volna 5 azonban tudta volna ál- lapottyokat, és azt a’ ízéit, melléből ezt a’ sietős lépést tették: bizony öröm könnyeket húllatott volna, és hálát adott volna, Istennek, ki erőt ád az embernek; hogy a’ jóban erősen állyon, hogy az éhség őket el nem lankaszthattya, és ni aranynak fénye mognem vakithattya, A’ két Házasok siettek a’ bokrokon keresztül, és majd eljutottak annak végére. Már az Ország út-
