Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

22

Tizen egygy edik

rp az egész ortzáját az embernek szintén a’ nyáláig, annyira : hogy a’tsonlok kilátszanának : már a’ férgek is megtermettek a sebben, és annak szaga igen undorító volt. Ebben az állapotban, azt ts I kedte a’ Eia, a’ mit sok nehezen tselekedett volna. Mi udennap egynéhányszor kimosta és meg tisztogatta az Atlya sebét, li pis/kalgatta a’ fér- g< kel , ’s szak dlat ollóval nyiregette: mert már borotválni nem iehetett. Midőn mar annyira jutott a’ njomorultt At)a, hogy semmit nem ehe- tett, a Fiú valamelly tsőveískén úgy eresztge- tett a’ szájába vaíami kis levest. Éjjel nappal forgatta, s gondoskodott szegény beteg Attyáról: egyedül maga virrogatta, ’s nappal se távozott el tőle e k' rulhetetlen szükség nélkül*

Mind ezeket ez a’ jó Fiú önként, minden mások serkentése nélkül, tsupán Attya eránt való szeretetéböl tselekedte. Gyakorta imádkozott ve- le, vagy olvasott valamelly épületes Könyvből elölte. És midőn végre amaz utolsó szükségben segítő, a’ Halai, az o Attya’ nyomorúságos életének véget vetett, szívesen szomorkodott rajta, és megsiralta ötét*

leliyes szívedből tisztellyed a’ te Atyádat, és A- nyádnakfájdalmit eine felejtsed. Megemlékezzél róla: bogy te azoktól születtetfél, és mivel fizessmeg nékiek veled való jótéteményekért. -bírák' 7. 27. 28.

T i z p n-