Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
20 Tizedik Példa és talám már az előtt sok meséket hallott affélie- ket, megsem gondolta; hogy a’ másik azt tsak enyelgésből mondotta; hanem annyira meg ijedt azon, hogy legnagyobb felháborodással szaladt egyenesen a’ Város felé, és meg nem állott, míg a’ Házok kapujához nem ért, a’ hol oszián leült egy kőre. Itt ütötte ki legelőször a’ nyavalya, melly azután kínzotta tellyes életében. Az öregebbik gyermek ezt látván, hogy mi- tsoda nagy szerentsétlenség kerekedett az ő gon- dolatlan enyelgéséből, annyira szivére vette, ’s oily mély gondolkodásba merült : hogy a’ miatt megbolondult, ’s azután Torgauba kerülvén a’ Bolondok’ házába, ott megholt. Az ifjabb a’ legjobb Doktorok által a’ legjobb Orvosságokkal gyógyíthatta magát $ de Injában , mert nyavalya-törős maradt hóittig — ennek neve Bekkert; amannak pedig Förster volt. Folytatta ugyan továbbis oskolai tanulását, elment a’ Lípsíai nagy Oskolába, a’ hol a’ Tör- vényt kitanulván viszsza ment Hazájába Frájberg- be. Szép esméreteket szerzett magának, és minden tekintetben nagy ditséretet kapott 5 mert nemes szívű és ember szerető volt. De az az írtóz- tató betegség, mellyel néki küszködnie kellett , megakadályozhat,a őtet valamelly Hivatalnak felvállalásában. Eletet 3i esztendőn felly ül nem vihette, és akkor elvégezte azt igen szomorú módon. 1796- ban íső ^eptemberben reggeli 5 és 6 óra között ment ra a nyavalya-törés az ágyban. Fővel esett alá a főidre: labai pedig fenn akadtak az ágyban. I\em volt senki, a’ ti rajta segített volna. Tehát