Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
I7Ö Hatvannégyedik Példa sa; melly sok Jótéteményeket közlőit Kegyelmed ez által én velem! Melly nagy*tünődéstől menteti te meg Házam Népét — Kegyelmed lett a’ mi Vigasztalónkká — Jöjjön Kegyelmed hozzánk— Vegyen részt mind azoknak bírásában, a’ mink vagyon — Már Kegyelmed a’ mi Fomiliánkhoz van tsalolva. Jöjjön Kegyelmed! foglallya el Kegyelmed azt a’ széket, melly az én Asztalomnál várakozik Kegyelmedre. Imé az én ültetésemnek felét oda ajándékozom Kegyelmednek. Ennek a’ levélnek vivője az én Testvér Atyámfiának Fija. Visz magával egy rabotis, mellyet én ajándékozok, másikat, mellyett a’ Fiam küld, harmadikat, mellyet a’ Napám küld , negyediket pedig az én Atyámliai.“ Vajha mindenek, kik másiktól Jótéteményeket vesznek, illy háládatosok lehetnének az ő Jól- tévöik eránt! ! Hatvannegyedik Példa. Melly nagyot hibázhat az ember a Gyánakodás által! Vájblingenben egy Ejtszaka bizonyos vándorló mester Legény egyVendég-Fogadóban hálván, reggel megfizetvén, a’ mivel tartozott, úttyát tovább folytatta. Ugyan azon éjjel a’ Vendég-foga- dósnakis ott hált egy Attyafia. Estve az asztalra tette fel ezüst tsattyait, mellyeket osztán a’ gondos Vendég fogadós bé zárt az Almáriomba. Reggel a’ vendég-fogadós onnan házul korán elment valahová. Az Atyafiis felkelvén, midőn a* Tsattokat nem találná, elhitette magával} hogy a' ván.
