Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
Példa. ’s aztis Tömlötzbe vitték. Azonban mind a’ ketten megmaradtak álatások mellett. Most már szükséges volt őket szemközti állítani. Elsőben azért az Atyát ’s a’ Leányt vitték a’ Törvény-szék e.ibe. A’ Biró ismét elmondotta az Atya előtt, a' miket a’ Leánya vallott volna ellene — a’ hamis vádat még ekkoris erősítette a’ Leány. A’ megijedt Atya ollyan szemekkel nézett a’ Leányra , mcllyből ártatlanság, Atyai szeretet, és bánat tetlszett ki. így szőllott osz- tán: hogy lehetne az meg; hogy ő, mint tulajdon Teste és vére, jó Attyát önként a’ legnagyobb veszedelembe taszítaná? Itt mutatta most ki magát a’ magzati szeretetnek ’s Lelki esméretnek hatalma. Szive meg- lágyúlt, könnyek’ patakja folyt alá szemeiből — többet nem szóllhatott — ’s végre szive kinyitásával megvallotta, hogy mind az, valamit az Atya ellen mondott, merő igazságtalanság, hamisság. Azután clőbeszéllelte a’ dolgot annak valósága szerént. Azután az Aszszony ’s aJ Leányt állították ösz- ve. Szibilla eleinte semmit sem akart vallani: dühös és mérges ábrázattal ’s nézéssel tagadott mindent, valamit a’ Férje ’s Leánya, szemébe mondottak* Nem volt hát egyéb hátra a’ kínzó vallatásnál. Tettette először, mintha a’ fájdalmaktól sem irtózna; de midőn ruháiból kezdették vetkeztetni, oda lett minden bátorsága, ’s megvallott mindent* Magasztaltassék az Isteni igazságos Gondviselés, melly a’ gonoszságnak legsűrűbb horoál- lyátis eloszlathattya, cs a’ legtitkosabb dolgoka+is napi6(j
