Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

Pc Id a.

dolfya hamisan a’ maga ártatlan Attyát az Ilélő- szék előtt. Eiőre elláthatta volna, melly nehezen eshetik a’ (tj címeknek, tulajdon Attyát hamisan vádolni, ’s annul lógva a’ halálos Szententziának alája vetni.

De Szibilla annyira megvakult gonoszságában, hogy ő ezt nem gondoltameg. Szorosan megtanította a’ Leányt mindenre, hogy mit mondjon* Azután elment vele a’ Bíróhoz, azt mondván: hogy valami fontos dolgot akarna előtte kinyilatkoztatni, ’s midőn megengedtetett volna, ollyano- kat mondott, mellyekből átallyán fogva kilőhetett hozni; hogy nem más, hanem az ő Férje lett légyen a’ szerentsétlenségnek oka. Azt mondotta: íiogy minden KürnyüJállásokat ugyan nem hordhatta elő, minthogy nagyon elaludt ; de az igen megérdemli, hogy jól gondolára vétetlessék; hogy az az előtt való napon az ő akaratlya ellen egy Ládát Tzinnel, Rézzel ’s más egyébbel megtöltve ásottéi a’ Kertben. Azonban mindég azt óhajtotta: hogy bártsak megégne a’ vén Ház 5 hogy osz- tán jó móddal új Házra tehetne szert. És végre — tovább menyén — így szollá: A’ mi az első gyulladást nézi • azt az ő Leánya minden környül- áílásival legjobban elő tudná beszélleni.

Ekkor a’ Leány kérdőre vonatott, ’s az a következendő módon kezdett beszélleni: Az ő At- iya, ki akkor elutazott vala, éjfél tájra haza ment és kopogtatott. Az Annya akkor mélyen aludt, de ő még ébren volt; mellyre nézve leszabott az ágyról, hogy bébotsássa. Mihelyt ölet meglátta, azonnal megmondotta néki: hogy a’ régi Házat szerelné megégetni. O azon nagyon megijedt; de

pa167