Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
„Ha felnem hagytok a’ dologgal, majd tudom , mit kell nékem ti veletek tselekednem, ’s még ezen az estvén megmutatom. Magatok kénszerúe- tek arra; hogy feladjalak benneteket*“ Ezt hallván bezzeg viszsza adtak mindejat az embereknek, valamit tsak elrablottak tőlök — Midőn viszsza mentek volna, meg hallott, valamit erről a' Történetről a’ Generális. A’ jő Katonát magához hivatta 's így szőllott: „Mond meg nékem igazán, mi esett az abrak-hozás idején ? A’ jő Katona betsííletteJ elő beszéliett mindent ; de a’nélkül hogy valakit ki nevezett volna. Mell)- re a’ Generális így szőllott: „Igen emberül tseleked- tél. Nem akarja azt a’ Király ; hogy a’ szegény Jobbágyokkal hadakozzunk. De mond meg, kik voltak azok ez embertelenek, a’ kik raboltak? „Ah Generális Uram! Tartozom ugyan az Úrnak mindenben engedelmeskedni; de ebben az egyben, kérem, kedvezzen! Viszsza adtak mindent — Maga tudja Generális Uram! hogy a’ Hadban nem mindég mehet rendesen minden. Hadd maradjon abba! „Jő ember! monda a’ Generális — imhol most én néked ezt az erszényt adok — Ha sze- rentsétlenségbe találsz esni ; folyamodj hozzám — segítek rajtad. Hatvankettő dik Példa. dl romlást megelőzi d Kevélység. Egy istentelen Aszszonynak irtőzlatő Történetét akarom elő beszédem, ki a’ kevélység áltál mindenféle gonoszságra elvetemedett; de \egre elvetHatvankettÓdik Példa. íjg
