Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
i3S Gtvenn egy c dik A’ Vendégek közzü) egy sem hallotta ezen szókat ; hanem a’ Koftsmárosnak egy napszámosa a’ Kementze rnegett feküdt egy pátion. Úgy tetszett, mintha aludt volna, holott nem aludt; sőt hallotta mind sóhajtását, mind szavait az idegen személynek, a’ ki előtte ült vala. Még az után egy kevéssé tettette, mintha aludnék; végre úgy hú- zaikodolt fel, mintha éppen akkor ébredt volna fel álmából, ’s ki ment az ajtón. Ott kinn megbeszéllette a’ \ende£-fo£adós- nak, a’mit hallott. Ez nem igen sokat látott benne. De mivel a’ napszámos sürgette, hogy az ihsz- szony szívből mondotta azon szókat; a’ Vendég- fogadósnénak-is meg jelentették, ’s mit gondolna 6 is azon dolog felől? meg kérdezték. — A’ Vendég-fogadósné mindjárt úgy vélekedett ; hogy lehet a’ dologban valami. Esmértc-is azt az idegen személyt és tudta; hogy több Esztendőktől fogva egy más faluban egy özvegy embernél szolgált. Emlékezett arrais: hogy a’ fel- lyebb való esztendő végén betegeskedett; de egynéhány Hónaptól fogva egésségesebb volna. Hősid szóval — ez bizonyosnak tartotta: hogy a’ légyen a’ gyermek’ gyilkosa. Végre a’ Vendég-fogadósis rá állott; és mivel a’ Falu Bírája éppen akkor ott volt a’ Szobában, ki hívatta, ’s az egész dolgot elhcszéllet- te néki. A’ Vendégfogadósné azt javasolta; hogy azonnal őrizet alá kellene tenni, és hihető, hogy első ijedtségében mindent ki fog vallani. Ezen Tanátson valamennyire megütközött a* Bíró; de a’ midőn a’ Vendég-fogadósné sémmit sem tágítana, és azt mondaná: hogy leg könnyebb vól-
