Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
tett meg. Azután kérdőre fogták a’ Személytis, és a’midőn semmit sem vallott, elvégeztetett $ hogy kínzással vallattassék. , Ha kínozni kezdették volna, talán a’ Fájdalmak arra kénszentették volna, hogy megvallya azt a” Tselekedetet, mellvető nem tselekedett; de az Isten úgy igazgatta a’ dolgot, hogy ártatlansága kinyilatkozott, minekelőtte kínzó helyre vonattatott volna. Egy Szomszéd Faluban az idő tájban egy bizonyos Véndég-fogadóban néhány Parasztok ösz- ve gyűlvén borozás kedvéért, erről a’ Történetről beszéltettek egymás között. Egy azok közzül világosan kárhoztatta: hogy kinzani akarják a’ Személyt ; holott meglehet, hogy a’ Személy ártatlan. ,,Oh bizony nem ártatlan" így szódának a’ többiek — elő számlálták a’ Környülállásokat, mel- íyeknél fogva gyanúságba esett. Amaz megengedte, hogy gyanakodni olly formálag lehetne; de monda továbbá: hogy a’ gyanú nem Bizonyosság, ’s mindazok mellettis meglehet, hogy ártatlan a’ Személy. A’ mint ezek így beszéligetnének, a’ Kcmen- tze mellett rí Itt az alatt egy idegen Aszszony személy, a’ ki a’ Városból jött és az csső miatt hétért a’ Vendég-fogadóba. Senki sem esmérte őtet, ’s nem ügyelt reá senki. Azt hitte tehát, hogy ő reá nem figyelmezett senki. Hallgatta a’ Vendégek beszédjét; és a’midőn az a’ parpszt ember, ki a’ fogoly Személyt mentette, egynéhányszor ezen szókat mondotta volna; Ki tudja? az, tsele- kedteé ? elkezdett a’ Kementze mellett sóhajtozni, ’s magában lassan így szóilott vani bizony nem az tselekedte !ff A’
