Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

P e l d a.

i33

veszedelmekből. És ha én oda halokis} ő titeket bizony el nem hágy.

Ezeket mondván elhagyta Feleségét’s Gyermekeit, és sietett a’ Tenger partra. Nyóllz Legénnyel mentek utánna. Tódé egy kis Ladikba hé ült velek — egész erővel eveztek a’ habok ellenében a* Hajó felé} de híjában. Négyszer tettek próbát minden erejekkel; ugyan annyiszor vetette viszsza a’ Parthoz a* szélnek ’s a’ haboknak ereje.

Ellankadttan ’s izzadtan ment haza Tódé, hogy más ruhát vegyen magára. Kérte a’ Felesége; hogy egyék valamit, hogy nehéz munkájának annál inkább neki erősödjön* De ő azt íelelte: „Nints most ideje az evésnek} mert még egy gyet sem szabadítottam meg. Elébb segítek — majd azután“* — —

Felöltözvén bé ment a’ Kamarába, és ott térdre esvén könyörgött Istennek} hogy adjon erőt és bátorságot} ’s mégis hallgattatott. Ekkor újra nyóltz Társaival belé ugrott a’ Ladikba , és sok vergődéseik után végre eljutottak a' Hajóhoz ’s tizenegy embereket a’ szárazra kihoztak. — Azonnal Feleségéhez küldött egy Követet ezzel az izenettel: Megszabadítottam tizenegy embert , örülly, és adj hálát Istennek, ’s könyö- rögy; hogy a’ többitis kihozhassam!

Akkor a’ Felesége és Gyermekei térdre esvén háláadó Éneket éneklettenek. Azonban Tódé társaival együtt megvetették minden erejeket; hogy ismét a’ Hajóhoz mehessenek — ’s mégis lett — ’s már a’ szerentsétlenek megtellyesedtek örömmel és reménységgel, ki hajítottak egy kötelet a’