Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
izf Hatodik PH da. haza, mikor már a’ Vendég-Fogadó Kapui bé- vóltak zárva. Ö kopogatott az ajtókon; de senki meg nem hallotta. Egy Smidtgaúz. nevű Éjjeli kiáltó éppen ott menvén akkor el, és látván az idegent a’ Kapu előtt állani, így szóllott hozzá : „ Uram! itt az ablakon kopogasson az Ur; és az Urat azonnal bé botsáttyák" Az idegen a’ Vigyázatnak borra valót adott, ’s azzal bé ment. Minekutánna a’ Vigyázó haza ment volna, megnézte, mit adott neki az idegen; ’s hát nagy tsudálkozással láttya, hogy az arany pénz. Azt más minden további gondolkozás nélkül tsak megtartotta volna magánál, és még örült volna rajta; de ez 3? betsületes ember Lelki esméreteses ember volt, és továbbis hányta vetette magában a’ dolgot — illyeif forma gondolatok forgottak elméjében: „Az a’ tsekély Szolgálat, mellyet én azon idegen eránt mutattam, ennyit nem érdelmei: 0, hihető, nekem más pénzt akart adni; de elhibázta. Tehát nem volt neki arra szándéka; hogy nekem annyit adjon. Ha én valamit, a’ mi másé, annak akarattya ellen magamnak tulajdonítok, tol- vajságba esem. Ha én ezt az aranyat magamnál megtartom, tsak annyi, mintha úgy loptam volna. K; • teles vagyok hát, azt viszsza adni. “ Ezt a’ jó feltételt valósággal tellyesiielteis. Elment más nap reggel korán a’ Vendég-fogadós- hoz, ’s elő beszéltette neki az egész dolgot, és az aranyat azonnal kezébe adta ollyan kérés mellett; hogy azt adja oda az idegennek. A’ Vendég-fogadós nem tudhatta, Vendégei közzül mel- lyik lehetett az, ’s azt mondotta a’ Vigyázónak:
