Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

Példa.

127

iékezetében örök háládalosságunk’ jeléül, a’ ti valósaggal ember szerető ’s atyahságos indulatotoknak 's érzésleknek ezen munkája. Bóidog bizon- nyára az az Ország, mcllynek illy jó és jóltévo Lakosi vágynak, hol nem maradnak segedelem nélkül azok, a’ kik minden érdemek nélkül megkárosítanak ’s boldog állapotokból letaszíttattak.“

* *

*

Egy Magdeburgi, Süttze nevű gazdag Kereskedő hasonló példáját mutatta a' Jóltévő- ségnek. Az ő születése helye, tudniillik Snárs- leben nevezetű Helység , melly Magdeburghoz közel van, megégett. Ois a’gazdag és jóltévo Magdeburgi Lakosoknál segítséget szedett öszve, melly többre ment 1,000 Tallérnál: elvitte maga az elégett Faluba, és kiosztotta a’ megkárosodott Lakosok között. Ezek kötelességeknek tartották, Jóltévojök eránt Háládatosságokat nyilván kimutatni. Mellyre nézve a’ Helység Bírája az egész Közönség nevében a’ következendő Levelet irta a’ Gothai Ujság-lróhoz:

Kedves Ur!

„Ke neheztellyen az Lr! nem hallgathatom- el — de megint hadottamis; bogy az efíéíét örömest kihirdeti az Lr — Hogy a’ mi Falunk elégett, azt már jól tudja az Lr — éppen nem azt akarom én most újra jajgatni; hanem hogy sok ollyan jó emberek találkoztak, kik segítettek rajtunk, azt írom meg kötelességem szerént. Egy jó embetre tzélozok én itt különösen; ki kell azt nékem itt neveznem, ha ne talán nem örömest vesző«