Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

Példa.

121

egy ollyan Törvénykezés ( Proceszszus ) kerekedett, melly sok esztendeig tartott, és sok pénzbe került* Ha valamit nyertek, ha volt jövedelmek, mellyel állapot'yokon jobbíthattak volna, és a’ mellyen mindenféle szükséges dolgokat bévá- sárolhattak volna 5 azt a’ Bírónak, vagy a’Prókátornak kellett vinni.

Ez a’ Törvénykezés az ö életeknek minden örömeit megkeserítette: Feleségeikre ’s Gyermekeikre szüntelen boszszonkodva ’s zúgolódva néztek* Ha Gyermekeik valamiben hibáztak, azokat iszonyúképpen meg verték. Soha az étel jól nem esett nekik; mert szüntelen mérgelődtek, ’s gyomrok mindég epével volt tele. Éjtszaka sem alhattak; mert mindég a’ Proceszszus forgott előttük, és mindenik azt főzte magában; hogy buktathassa meg a’ másikat, ’s hogy taszíthassa veszedelembe.

l>e nem mind ebből állott meg az ő nyomorúságok. Mindenik roszszúl beszélleft a’ másikról, minden! kiabált reája. Ha István emberekkel volt egy gyütt, a’ jelenvalókkal elakarta hitetni minden módon: hogy az ő Teslvérje egy roszsz, istentelen ember, alatsony lelkű, és nem méltó reá; hogy hátán hordozza a’ Főid. Mikor a’ másik volt ollyan Társaságban $ ő sem szóüott jobban Testvérié felől. Hittek az emberek mind kettőjüknek, ’s mind a’ kettőjüket roszsz és semmire kellő embereknek tartották.

Minekutánna egynéhány esztendőkig illy nyo- morúltt életet éltek volna, egykor mind a’ kettőt az ítélő szék elibe idézték; hogy a’ végső Sen- tenfziát meghallanák. Akkor az ítélő Bíró így szállott: A’ Kertet elkeli adni, és annak árrábóí «i*.y ! ' a’