Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
ü4 N egyv e n n egy edik küdt vólna, pénzt számlált. Fel ébredt benne az arra való gonosz kívánság} bogy annak pénzét magáévá tegye. Kéttség kívül így beszélgetett magában. „ A’ te Atyád nem fog neked több pénzt küldeni} minthogy nem régiben küldött jó summát. A’ Városban nem mered többé magadat mutatni. Kemis játsihatsz már többé. Mit? Kát ha ennek az idegennek pénzét magajdévá tennék, nem szabadulnád ki egyszeriben minden Ínségedből? De Tolvaj lenne belőled. Oh de sem első, sem utolsó nem te lennél azok között, a’ kik eddig loptak. “ III yen nyughatatlan gondolatok között töltötte az egész éjtszakát, végre arra a’ gyalázatos feltételre határozta magát; hogy az ütőn rá rohan- nyon az idegenre, ’s a’ pénzét tőle elvegye. Oh gonosztévő ! A’ ki a’ Virtustól eltávozik, boldogságát kergeti magától el. Ebben az emberben imhol van ennek világos példája. Ez a’ gonosz feltétel veszedelembe merítette őtet. Ha virtusos és jámbor maradt volna, és még ezt a’ gonosz kívánságát meggyőzte volna, talált volna segítséget, és még azon napon ki szabadult volna Ínségéből. Mert az a’ pénz} mellyet vitt az az idegen , 32 a szf mara való volt. Ö az előtt kevéssel irt az Attyához, ’s megírta azon Levelében az ő nagy szükségét, ’s az Altya küldötte néki ezt a’pénzt. Az Utas, kinél ez a’ pénz volt, az ő Annyának •t estvére volt, ki éppen abba a’ Városba akart menni , es a’ pénzt hozzá vinni} de ő azt nem esmérte. Korán reggel napfelköltekor elindult az ide • , a’ ^aros felé. A’ Tánuló elibe került és leste, gén
