Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204

96

kentem, hívogatom, és sürgetem. Ingyen adom az örök életet is; mert oily kevés, kicsiny, és csekély jó cselekedetekért adom , mellyeknek ő magokban, nincs semmi egyarányúságok ahoz a’ minden jóhoz, örök, véghetetlen , isteni jóhoz: annyi tehát; mintha éppen semmiért adnám: noha meg is légyen előttem érdemek ; mert ez az érdem is, az enyím: de a’ mellyet, csupa jó akaratomból, hagyom az embernek, magáévá tenni.

§. 3. Ne dicsekedj tehát, óh ember! a’ te jó cselekedetiddel: ne is panaszold; hogy sok szenvedésidbe kerültek, ne! Mert egy az; hogy a’ te cselekedetid, ha igazán jók, csak az Isten kegyelmibűi lettek. Más az; hogy, bár mennyi akadályait is a’ jónak elhárítottad, akármi tűr- tetéssel, és szenvedéssel: még is azt kell felölök állítanod, a’mit állít vsz. Pál. Ez így szóll: Rom. Vili. 18. „Állítom, hogy nem méltók e’ mostani időnek szenvedési, a’következendő dicsőségre, melly megjelentetik mi bennünk“ akkor, ,,mi- kor a’ Krisztus, másodszor jelenik meg, az ötét váróknak, üdvösségre.“ ’Sid. IX. 28. Nem méltók bizony, nem: akármelly nehezen, keservesen , és hoszszasan is essenek. Ha tehát, óh ember ! nehezen esik te néked; hogy ne társalkodj olly emberekkel , kik sem az Istennel nem társalkodnak, sem az Úrban, vétek nélkül, nem vígadnak: gondold; hogy ez a’ nehézség, nem méltó a’ jövendő dicsőségre! És íme Iegoltan , könnyen fog esni! Ha nehezen esik, a’tett bot- ránkoztatást jó példaadással; a’ tett boszszúságot megkövetéssel; a'megszóllást visszamondással; a’ károsítást megfizetéssel kipótolnod, ’s helyrehoznod: gondold; hogy ez a’ nehézség, nem méltó a jövendő dicsőségre! És íme mindjárt édesen