Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204

94

sakodik , mindenektűl raegtartóztatja magát,“ t. i. a’ mik ötét a’ meggyőzestül tartóztathatnák. „És azok, t. i. a’ 'világ’ pálya-futói, küzdői, hogy rnegrolhadandó koronát vegyenek: mi pedig •— keresztények — hogy rothadatlant.“ Megérdemli tehát, ez a’ mennyei, elhervadhatatlan, dicső korona, meg; hogy érette, a’ testei, világgal, és az ördöggel harczoljunk; hogy utánna, a’ jó cselekedetek által, frissen fussunk. Erre a’ futásra immár; hogy jókor felserkenjünk: erre a’harcz- ra, hogy jól elkészüljünk; erre a’ koronára, hogy bizonyosan szert tegyünk: ihon, mind e’ végett, megíratta sz. Jánossal mind ezeket, az a’ királyi székben ülő, és ítéletet tartó Isten-ember ! És monda nékem, János apostolának : írd meg, minden mostani, és jövendőbéli keresztények’ tanítására, a’ miket láttál ’s hallottál a’ mindenek’ megújításárál. írd meg azért; mert ez í- gék tökélletesek, és igazak. Úgy lésznek a’ dolgok ; és pedig az emberek’ tökélletesedésére lésznek ; a’ csalni, ’s változni nem tudó Istennek í- géje, ’s ígérete szerént lésznek, olly bizonyosan : mintha már meg is lett volna minden, jfe’s monda nékem: meglett. Meglett az Isten’ résziről: már csak az ember résziről vagyon hátra; hogy azok közzül is kiki,az egyházi Jerusálemben, az üdvösség’ eszközli elővegye / és annak akadd- lyit féretegye.

§. 2. Mit gondoltok ezeknek hallására, keresztények? Talán, nem tetszik, ez a’feltétel, és conditzió, az üdvözülésre, ti néktek ? De tessék ám; mert, ha tetszik, és gyönyörködtet titeket, a’ jutalomnak nagysága: el ne ijeszszen benneteket, a’munkának fáradsága, a’ pályának futása, a’ harcznak harczolása el ne ijeszszen! Nem tudjátok-é; hogy a’ nagy jutalomhoz nein