Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204
92 rúságok által bémennünk az Isten’ országába.“ Csel. XIV. 21. Kell; mert Isten fijai nem lehetünk: ha csak az Isten Fijához, a’ J. Krisztushoz nem hasonlítunk: „de úgy, ha eggyiitt szenvedünk; hogy eggyütt meg is dicsőíttessünk,“ Rom. Vili. 17. A’ kereszt-rút tehát, a’mennyország’ Ösvénye; a’ jó szenvedés, a’ megdicsőítésnek a’kezdete. Ihon , K. Urunk, igaz, és ártatlan lévén, a’ melly o- lajfák’ hegyén kezdette szenvedését: ugyan onnan ment is fel ma, a’ dicsőségbe! És mi, sár, meg bün-edények lévén, ne szenvedjünk-é békével, azért; mert megérdemlettük az örök szenvedést? Ne szenvedjünk-é pedig örömmel is, azért; hogy bémenjiink az Úr’ örömébe? Mát. XXV. 21. így bizony, nem lészen az Istennek, mit letörölnie a’ mi szemeinkről: ha bűneinkért nem sírunk. Nem lészen mit megszüntetnie: ha, az istente- lenségnek elhatalmazása miatt, nem jajgatunk, es az Istenhez segítségért nem kiáltunk. Nem lészen mit megújítania: ha az Istenért boszszúsá- got, vagy fájdalmat nem tűrünk, szenvedünk! De pedig, az illyetén szenvedőkre nézve; a’szenvedésben szintén megavúltakra nézve, monda az a J. Krisztus, a' ki a királyi székben ül vala, mint bíró: íme mindeneket megújítok: valamint en magam is megújúltam. Most már, a’melly jók a’ roszszakkal, a’ melly roszszak a’ jókkal, összekeverve voltának: azokat egymástól elválasztom; a’ roszszaságot, a’ föld’ közepére, a’ pokolba hajítom; a’ csupa jóságot az éggel, a’föld’ színével felosztom; a’ jóemberek’ testivel közlöm; a’ boldog lelkekre kiöntöm, elárasztom! Lásd, oh ember! mit tészek én, mint Urad és Istened, te éretted is, te néked is! Lásd már mit kell te neked is tenned érettem is, én nékem is! Lásd
