Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204

84

földön, minden hatalommal, dicsőséggel, felséggel megékesíttetelt. De sz. János nem a’ lelki , hanem a’ testiképpen való megújulásáról szóll az égnek, és a’ földnek. Szóll azért csak errűl; mert a’ közönséges ítélet után leendő történetekrűl szóll , a’ dolognak szép rendje szerént ; és azon ítéletnek előtte esendő nagy változásokat adja okául a’ rákövetkezett újúlásnak ; mert, úgymond ő, az első ég, és az első fold elmúlt Az első, második nélkül nem lehet; de még a’ második, sem lehet második; hacsak az elsőbűi nem lett, és az elsővel valamiben meg nem eggyez. Valamint tehát, az új testamen- tomi törvénynek béhozásával, az ó testamen- tomi törvény nem lett egyátaljában semmivé; hanem ennek csak a' héjjá , betűje változott; a’ bele, a’ lelke, a’ végczéíja, melly a’ Krisztus, Rom. X. 4. fenmaradott: úgy az ég, és föld is, régi mivoltában megmarada ; és csak mint voltában Ion mássá, újjá, ’s állandóvá?

§. 2. Meddig állandóvá pedig? Talán csak ezer esztendeig, a’ mint ezt némellyek álmodták inkább; hogy sem állították, vagy állíthatták? Azt álmodták tudniillik; hogy ők, a’közönséges feltámadás, és ítélet után; a’ világnak hetedik ezer esztendeiben; a’ megújúlt földön, mindennémű testi, földi, világi gyönyörűségekben, fognak a’ Krisztussal, nem annyira lenni , mint úszni, ’s elmerülni; tisztátalanokban is u- gyan, a’ mint ezt hitték az Eretnekek : de csupa tisztákban, a’ mint errűl még némelly Kat- liólikusok is vélekedtek. Talán az illy megújú- lásrúl szol! itt sz. János apostol? Óh, még nem is szólhat; mert nem lessz ebbűi semmi. Hiszen, szólhatna sz. János, a’ Krisztus’ szavával ellenkezőt? A’ Krisztus szava pedig ez, meldet