Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204

Vége van mind ezeknek már most, vége; mert a’ pokol, és a halál a tűznek tavába vetleté- nek, ő reájok büntetésül vettetének, nem csak. annyiban ; hogy már azontúl senki meg nem hal, es el nem temettetik a’földbe , nem: hanem any- nyiban is; hogy a’ melly halál az előtt eleven teslökel megölte ; és a’ melly sír az előtt holt testűket eltemette, ’s a’ földdel megetette: azok már, az ítélet után, a’kénköves tűznek tavában, mindenkor öldössék , abba temessék, és emész- szék az újonnan megelevenedett testeket. „Mint a* juhok — az öszszeszorúlt juhok — pokolba helyheztetlek: a halál elrágja őket“ mondja kor. prof. sz. Dávid, 'Solt. XLf^llI. 15. Elrágja: de csak úgy; hogy a’ halál soha meg ne szűnjön rajtok rágódni; mivelhogy a’ valóságos al-pokol’ sírja sem szűnik meg őket mindéiig elevenen fenntartani; és még is eltemetni. Es íme, ez a második halál, melly a’ lelkeket, a’ testekkel eggyütt, öldösi, és még is meg nem öli. ÍNem a- zért vettetének tehát a’ halál, és a’ pokol, avagy a’ sír, a’ tűz’ tavaba; hogy ott a’ tűztűl valamit szenvedjenek; mert nem is szenvedhetnek, mint érzékenység nélkül való, gondolatbéli képezetek. Hát miért vettetének oda? Azért csak, hogy az öldoső halál, es az eltemető sír, lévén ez életben az embereknek utolsó, és legdühödtebb ellenségei: már ott is, a’ másik világon, ugyan ezek légyenek a’ lest, és lélek szerént megholtaknak , a’ kénköves tűznek tavába eltemelteknek légyenek, mint Isten’ ellenségeinek, ellenségei, gyötrői, halhatatlan haláljai, eitemelhetetlen temetői légyenek.

Epilog. §. 1. Keresztények! mit mondatok ti most mind ezekre? Ihon hallottátok : miképpen kívánja a’ J. K. relígyiója , kiszolgáltatni ki- nekkinek az igazságot, és megadatni a’ testnek