Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204
69 nem ollyanok , a’miilyenek , a’teremléskor vol- lanuk! Ihon , már a’rajok mondott jó áldásától Istennek megfosztanak ! Ilion , változás, rothadás, romlás alá; sőt szintén fohászkodás, nyögés, vajlódás alá is vettettek! J3e csak a’ bűnök büntetéséül vettettek; nem akarva, nem önként való természetjok szerént, nem: mert az ö természeti voltjok , és hajlandóságok más állapotot kíván: tudniillik; hogy épen, szépen, ’s egész- szen, mind örökké megmaradjanak. £ljutnak-é pedig erre, a’ mit így kívánnak, valamikor? Eljutnak bizony, el; mert reménységben vettettek ők a’ romlandóságnak alája! Micsoda reménységben? Abban, úgy mond sz. Pál; v. 19. hogy az égi, földi ,»teremtett állat várakodása , az Isten újainak megjelenését várja.“ Miben való megjelenését? Tudniillik, az új, a’ dicsőséges emberi testben. Ah akkor! és csak akkor, mondja ismét sz. Pál, v. 21. „maga a’ teremtett állat is megszabadÍLtatik a’ romlandóságnak szol- gálatjálúl , az isten újai dicsőségénél: szabadságára.“ Nem úgy szabadúl meg az égi, földi tévéiméit állat a’ szolgálattól; mintha azután az embernek nem szolgálna. Szolgál: de más, és jobb színben, állapotban, és módon szolgál. Valamint az isten újai, a’ választottak, az ő testűkben, megszabadúlnak a’ haláltól, minden romlandóságtól; és új, dicső, boldog életre feltámadnak : úgy az égi, földi alkotmányok is, mint az őket követő szolgák, megújúlnak; állandó szépségre, hasonló dicsőségre, dicsőséges állapotra jutnak. És íme, így tellyesedik bé rajtok , hogy azok’ hellyé , vagy színe ; formája, vagy állapot ja, melly az előtt vala, már többé, sem az égen, sem a’ földön, meg nem talédtaték ! §. 3. Nem csak pedig az; hogy ezek, a’ Lt
