Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204

58 is, Jeru’sálemet: azért szerelmest: mert abban mutatta meg az Isten fija, a’ Náz. J. K. az ö legnagyobb szeretetét az egész emberi, bár há- ládatlan, nemzethez. Megmutatta: a’ midőn a’ kenyér’, ’s bor’ szín alatt is láthatatlanul ; a’ keresztfán is, láthatóképpen ő maga magát éret­te , az Istennek megáldozta; és hogy az első módon, világ’ végezetig, áldoztatna, még azt meg is parancsolta. Luk. XXLL 10. XIX. 20. 30. XXIII. 33. 1 Kór. XI. 24—26. Óh, való­ban nagy, és soha eléggé meg sem hálálható szeretet. De, óh nagy háládatlansága is, az u- 1 ólsó Jeru'sálemi királynak, az Antikrisztusnak, és az ő embereinek! Hát, így kell néktek, e’ nagy szereletért hálát adnátok; hogy még gyű­löljétek is a’ Náz. J Krisztust; hogy még ül­dözzétek is az ő híveit; hogy még a’ békesség’ lá­tása nevű várost is, Jeru’sálemet, a’legnagyobb, és legigazságtalanabb hadakozásnak közép-pont­jává tegyétek ?? ? Nem féltek-é az Istentűi? Mi ér még utói benneteket? Ah, nem egyéb; hanem az égnek, melly már istentelenkedésleket tovább nem nézheti, az égnek tüzes, kénköves, mén­köves haragja, ez ér utói benneteket, ez! Es íme már is Isteniül, mennybűi, tűz szállá alá, es inegemeszté őket! Olly tűz, melly elöljáró postája lenne az örök tűznek, a’ melly ő ma­gában is megemészthetetlen: de még okét sem emésztheti meg soha. Oh iszonyúság! Óh iszonyú boldogtalanság! De bezzeg igazság is, igaz ju­talom is, hogy a’ kik a’ jókat elvesztették: ők magok veszszenek el roszszúl, gonoszul, irgal­matlanul ! §• 4. Ha már így vesznek el a’ rósz alatt­valók: ne veszszenek-é cl a’ gonosz elöljárók ? Tudniillik, a’Lutziper, fő ördög, a’ ki voll min­v

Next

/
Thumbnails
Contents