Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204
50 nem éltének. De még is, kell valaha élniek; mert az Úr isten’ kegyelmében élnek. „Kegyelmet, és dicsőséget ád az Úr.4í 'Solt. LXXXI1I. 12. Tehát ez a’ dicsőség továbbra halasztódott nékiek. Halasztódott mind addig, mígnem betelnek az ezer esztendők , a’ nékiek , tisztulásokra, kiszabott hosszabb, vagy rövidebb idők, mellyek is csupán csak a’ közönséges feltámadásig terjednek, s terjedhetnek. Mát. XXV. 46. Bételvén tehát, a’ tisztulásokra rendelt idejek ezeknek, a’ még nem éppen tökélletes igazaknak, úgy; hogy már alkalmatosok is , méltók is lennének, színrúl színre látni, a’ tisztádon tiszta lélek Istent; akkor ők is fognak dicsőséges, boldog életet élni. És íme, ez, az örök élet felől, bizonyossá való tétel, annak halasztatlan , vagy halasztott elvételével eggyiitt, ez , az első feltámadás ! Első ; mert a’ lélek, mint elébb való is, új, dicső, ’s elveszt- hetetlen életre általmégyen előbbször: állalmé- gyen osztán a’ feltámadandó test is utóbbszor. Vagy, nem foglalja-é sz. János, az első feltámadás alá, még a’ többi holtak’ lelkeit is ? De bizony foglalja; mert, a’ még dicsőképpen, ’s a’ M ártyrok’ módjára, nem élő, nem országló holtaknak emlegetése után is, mondja: ez az első feltámadás. Vagy nem tudla-é sz. János; hogy az igazak, holtok után is, nem mindnyájan tökéi— letesek : hanem vannak még nem is éppen tökéletesek? Mi történne tehát ezekkel, ha az első feltámadás alatt nem értetnének? De bizony tudja, ’s azért boldognak, szentnek is mondja azt, a’ kinek része vagyon az első feltámadásban, o- kát adván; hogy azokon nincs hatalma a’ második halálnak. Micsoda különös ok, vagy vígasztalás is volna ez: ha csak nem szúllana a’ nem tökélletes igazakról, és igazaknak , a’ miilyenek
