Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204

46

ga malasztjait. ,,Az elmúlt időkben — úgymond sz. Pál, Csel. XI'V. 15. Adámlúi fogva , Krisztusig — minden nemzetséget — a’ 'Sidón kívül — eleresztett az Isten; hogy a’ magok útain járnának.“ Tudniillik.: nem szabott nékik elejekbe írott törvényeket: nem rendelt nékik sok, és jó tanító mestereket: nem mutatott nékiek nagy Isteni csudákat; vagy erkölcsi, jó példákat: szóval, nem vette el tőllök, 's előllök az üdvösségbéli kü- lonbféle akadályokat. Innen mi történék? Az; hogy inkább követték a’megromlott, a’jóra rest, a’ gonoszra kész, ’s hajlandó természetet: hogy- sera a’ bennek még csillámló világosságát az észnek; vagy az attyoktúl vett, némelly isteni hagyománynak. Megszerették tehát a7 zabolátlan szabadságot: de éppen ezáltal elvesztették szabadságokat, és magokra válalták, a’ bűnökkel egy- gyült, az ördögi rabságot. De, miólta már a’ kulcsos, lánczos Angyal megkötözé a’ fő ördögöt, és veié azt a mélységbe, és bezárta, és pecsétet vete reá, azaz, miolta a’ sok külső, belső kegyelme az Istennek elhárítja az üdvösség’ a- kadályait, és előadja annak eszközeit, majd csak nem úgy; a’ mint a’ király' pecsétje is bizonyítja annak ellentálihalallan hatalmát, és felbonthatatlan igaz jó akaratját: azolta már könnyen térhetnek minden nemzetségek az Isten’ útára, a’ J. K. relígyiójára. Könnyen térhetnek, mondom; mert már is sokan tértenek: és a’ még té- retlenek hasonlóképpen miért ne cselekedhessenek? Hiszen a Lutziper azért záratlatott el; hogy többé el ne hitesse a’ nemzetségeket; hogy el ne csábíthassa olly könnyeden és keményen őket; hogy az evangyéliom’ sem prédikállásának, sem felvállalásának olly sok, és nagy akadályt, mint azelőtt, nevethessen? Ne vethessen pedig,