Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204

41

gyéb a’ jó Angyalnál , de a’ pokolra felvigyázó Angyalnál, nem lehet. A’ mélység is , micsoda: hanem ha a’ setét pokolnak kénköves tűzzel égő feneke, a’ föld’ gyomrának feneketlen közepe ? A’ mélységnek kulcsa pedig, Jehet-é egyéb, a’ poklot megnyitható, és bézárható hatalomnál? Hát a’ nagy lánczon nem kell-é érteni, a’ J. Krisztusnak nagy erejű érdemét, s érdemének háthatós nagy erejét? De bizony, más egyebet nem is lehel azon érteni; mert, valamint a’ láncz, az összefüggő sok karikákból áll: úgy a’ J. Kr. erdeme is, az ő Isten-emberi (thean dricus) sok, jó cselekedelibűl, és szenvedésibűl függesztetik öszve. Ez a’ nagy, erős, lelki láncz immár, tudniillik a’J. K. érdeminek összefüggő ereje, ez adaték az Angyal’ kezébe, hatalmába, angyali erejének kitoldásába adaték az Isten-embertűl, csak azért; hogy ezzel kötözné meg a’világ’ fejedelmét, a’ Lutzipert, ’s így venné el ő tői le az ő ártó, ’s ártható erejét. Elvenné úgy; hogy már ezentúl az embereknek annyit ne ártana, a’ mennyit árthatna, vagy ártani akarna, vagy csak annak elölte is ártott vala. Ne ártana^ rhert már a’ jó-akaratú embereken a’ J. K. kegyelme bővebben , hogy sem az előtt, uralkodna.

§. 3. Mit cselekeszik tehát a’ hatalom’ kulcsával , és az érdem’ lánczával megjelesíttelett, mennyei Angyal, mit? Talán fél, és késik fogni dolgához? Oh nem! Legottan eljára rábízott dolgában , és megragadd a sárkányt, a régi kígyót , melly az ördög, és sátán. Jiion , tudja az Angyal jól; hogy négy félelmes neve vagyon Lutzipernek! Tudja; hogy ő, sárkány; mert kegyetlen : és hogy kígyó; mert csalárd , még pedig régtűi, a’ világ’ kezdetitűi fogva, csalárd volt a’ paradicsomban. Tudja; hogy Lutziper ,