Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204

37

éppen szünet-, ’s végnélkül tapasztalni az égő kénkövet, a’ könköves tüzet, mi lészen? Ali! szenvedhetetlenség lészen a’ szenvedésben: szenvedés lészen a’ szenvedlietetlenségben ! De igazság is lészen, az! Lészen tűzök elolthatat- lan, mert az Isteni, és felebaráti szeretetnek tiszta tüzit, mellyet a’ földre bocsátani jött, a’ J. Krisztus, Luk. XII 49. eloltották magokban is, másokban is: ellenbe a’testnek, hét fő bűnre ágazó tüzit, még önként , és mesterségesen is felgerjesztették: nem hogy a’ felgerjedet- tet eloltották volna: sőt, soha el sem akarták oltani. Lészen büdös kénkövek; mert büdös volt a’ J. K. illatja, illatozó erkölcse, erkölcsi jósága elüttök: nem volt pedig büdös ö nékiek, az Isten, és á’ józan ész elölt is, valójában büdös erkölcsök, mellyekkel még másokat is meg- büdössíteltek. Kik pedig az illyenek? Mindazok, valakik csak a’ J. Krisztus hititől néminémű- képpen elhagyták magokat csábítlatni: de-leg- inkább azok, a’kik másokat igyekeztek ő tőlle elcsábítani. Szörnyű példás volt mindenkor, az eTéle csábítóknak Isteniül rendelletett büntetések, szörnyű! Simon nevű boszorkánya, és eretnek-mester, midőn a’ levegőben, négy tüzes Jovű szekeren futkározna: Sz. Péter Apostolnak térden való könyörgésére, és a’Jézus K. neve- nek említésére, mi történt? A’ szekér, és a’lovak eltűntek; ő pedig a’ földre lebukván, a’ nyakát kitörte. Julián Császár, a’ Kér. hitet elhagyván, ’s pogánykodván , hogy jártelvegre? Mennyei nyíllal átverettetett a’ szíve; a’ honnan kifolyó vérét markába vévén , az eg ellen hajígálta, e’ kárornlóképpen szóllítvan a .1. Krisztust: meggyőztél engem, te Galileai! lakjál jól véle, te Názárethi! Valens nevű, Ariánus csá