Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204

28

mellj Angyal sem tudhat, nem is tud, hanem csak ő maga tud, a’ ki tud mindeneket, nem az jelentetik-é ; hogy megvizsgálhatatlan , ’s megfoghatatlan sok titok vagyon az ő isteni természetében? Valóban, mind ez jelentetik: de a’ kiknek szívok mind éltül meg nem rettenik, méltán kőnek, és kősziklának is tartatik. Halljátok bár Joel prófétát, II. 10. 11. melly rettentőképpen adja ő elé, a’ harczra érkező J. Krisztusnak kornyűlállását! Ihon azt mondja: „az ő színétül megrémült a’ fold, megindultak az egek; a’ nap és hold megsetétüllek ; és a’ csillagok megvonták az ő fényességeket u Hogy merjenek tehát az emberek még vakmerősködni is ellene ? Ihon , azt mondja tovább is Joel próféta: „az Ur kibocsátotta az ő szavát az ő seregének színe előtt; mert igen sok az ő tábora; mert erőssek, és az ő igéjét megcselekeszik ; mert nagy az Ur napja, és igen rettenetes: és kicsoda állhatja meg azt?“ Oh! bizony kicsoda? Annyival is inkább ki áll— halja meg azt a’ boszsziíálló napot, és harczot; mivel ez a’ nagy Ur, még vérrel meghintetett ruhába is ‘öltözött vala ? Ezzel nem azt jelenti-é; hogy, valamint az ő tulajdon testét, és az ő titkos értelmű testének tagjait, a’ jó kereszténye ket, megvérezték ők valaha, a’ gonoszok: úgy szintén már most az Ő testok is vérbe kevertetik, és a’ vérök az ő ruhájára fecskendezik? De az; hogy az ő neve, ennek a’ harczoló nagy vezérnek a’ neve , Isten igéjének hivattatik, e’ már az ő szívüket egészszen leverheti, le! Mert „kezdetben, öröktől fogva, vala az ige, és az ige az Istennél, mint második személye, vnla; és, az Ő természetiben , Isten vala az ige.“ Járt. I. 1. Mit mond pedig Isaiás prófétánál, hV. 11. az Atya Isten, az ö Fi járul, az örök személyes igéjéről ,