Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204

21

De az Angyal még is ezt a’ tiszteletet] így szóll sz. János, én tollem el nem fogadta, és

monda nékem: meglásd; hogy ne miveljed: a te szolgatársod vagyok, és a te atyádfijaié, a kiknél a Jézus bizonyságtétele vagyon. Az Istent imádjad.

§. 3. Mi dolog ez? Tehát nem szabad az Angyalt semmiféleképpen imádni, tisztelni, a’ mint ezt némely nera-Kathólikusok kiáltják? Szabad bizony, és jó is, hasznos is. Hát az Angyal, miért nem hagyta imádtatni o magát? Nem azért nem hagyta; mintha egyátaljában meg nem érdemlené a’ tiszteletet, nem! hanem hogy éppen sz. Jánosiul nem kellenék tiszteltet- nie. Miért nem? Azért nem, mondja az Angyal; mert csak fellyebb valót kell, János, imádnod; tisztelned: a’ hozzád hasonlót pedig kell csak szerelned. Már pedig én Angyal te veled, és a’ hozzád hasonlókkal, egyenlő vagyok. En a’J.

K. követje vagyok te hozzád: le pedig ugyan azon J. Krisztusnak kovetje vagy másokhoz, a’ kiket tanítasz. Én prófétáink, a’J. K. nevében, te néked: te pedig, ugj^anannak nevében, prófétálsz másoknak. Egyenlő vagy tehát én hozzám: sőt, mivel mindéiig sokat híradói, és szén vedel a’ Krisztusért: én pedig nem fáradhatok , nem szenvedhetek ; te még szüntelen való Mártyr is vagy; és így nálamnál , még más Angyaloknál is fellyebb való nagy érdemidre nézve; felyebb való is lészesz a’ dicsőségben. Azért, a’ nálamnál, ’s náladnál felyebb való Isten-embert, a’ J. Krisztust, imádjad te! Azt; mert a Jézusrál való bizonyságtétel, a prófétáidénak lelke. Azaz, a’próféták’ lelke, jövendölése, tészen bizonyságot arrúl; hogy Jézus, a’ Messiás, az élő Isten’ fija: de ez a’ Jézus is