Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204

18

sa. írd meg pedig, éppen ezeket a’ szókat: buldogok, a ki a bárány mennyegzöjenek vacsorájára hivattattak. A’ bárány, kicsoda? Az Isten’ báránnyá, a’ J. Kriszlus. De a’ bárány nem vacsorái a’farkasokkal. Tehát, ne legyetek olyanok, minta' farkasok: még bárány borbe öltözött farkasok se legyetek; avagy csak színre jók, alázatosok, és szelídek ne legyetek: hanem szívbűi legyetek, ha lesztek! A’ mennyegző miben áll? AU a’ dicsőség királlyánaka’ J. Krisztusnak öszveköttetésében az övéivel, a szentekkel, a’ dicsőségnek általa. Tehát, már most is, a' J. Krisztushoz, mint minden jóság’ tükrös példájához köttesselek, a’kegyelemnek , a’ hitnek, a’jó erkölcsnek általa köttesselek; mert a' ki most itten, a’ J. Krisztusnak nem jegyese: nem is lészen ottan felesége. A’ menyegző ruha pedig, a’ mellyet előre kelletik elkészítenetek ; micsoda? Az Istenhez, az emberekhez vonszó, és forró szeretet, mely is minden parancsolatnak a’ vége, végczélja, czélos pontja. 1 Tirn. I 5 De, nem akármiilyen szeretet, ez a’ mennyei meny- nyegzős öltözet, nem: hanem a’ tiszta szívből, és a’ jó lelkiisméretbűl, és nem teltetett hitből való szeretet. Ollyan szeretet, melly által igyekezik is az ember tetszeni az Istennek, és viszont az Isten is tetszik , mindenek felelt, az embernek. A’ vacsora immár; micsoda? Nem egyéb: hanem a’vendégség , maga a’ mennyei boldogság, melly, az élet estéjén, a’ végén, a’ nappali munkát elvégezvén, majdan adatik. Másutt, Mát. XXII 4. ez a’ mennyei vendégség, ebédnek is mondatik ; mert egygyik éri, ’s váltja fel a’ másikat: az ebéd tart a’ vacsoráig: a’ vacsora foly az ebédig, szünet-, ’s végnélkül. No már, erre a’ szünet-, ’s végnélkül való