Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204

158

boldogítania? Talán, mindjárt előre is, nagy fáradságokat, fáradságos munkákat kíván? Oh nem, éppen nem! És a’ ki szomjúhozik, jöjjön el. I- hon, legelőször is tehát, csak szomjúhozását a’ boldogságnak kívánja mi bennünk. Tudniillik ; hogy ,,a’ mint kívánkozik a’ szarvas a’vizek’ kútfejeihez: úgy kívánkozzék a’ mi lelkünk is az Istenhez.“ 'Solt. XLI 2. Kívánságot kíván tehát mi bennünk: de igaz, forró, buzgó kívánságot arra; hogy boldogok légyünk. Sok-é ez? Még ennél kevesebb sem lehet. Azután, a’ boldogúlás’ kívánása után, kívánja tőllünk Jézus; hogy eleibe menjünk, midőn ő jövöget mifelénk: még pedig, csak lelki lépésekkel, úgymint elmebéli jó gondolatokkal, és szívbéli jó indúlatokkal lépegessünk feléje. Nagy dolog-é ez is? Még nagy embertelenség is volna, a’ felénk, ’s hozzánk jövőnek nem menni eleibe. Mikor már e’ kettőt megtettük, és a’Jézussal összetalálkoztunk, mit kíván Ő, hogy cselekedjünk? Es a ki akarja, vegye az élet’ vizét ingyen. Oh nagy akakozás! I- hon, nyújtja Jézus mi nékünk, az élet-vízét, „melly mi bennünk felforró víznek kútfeje lészen az örök életre,“ Jctn. IF. 14. avagy az Istennek színről színre való látására, közelebbről elkészít, és megerősít. 1 Pét. F. 10. Éhez ismét mit kíván a’ Jézus? Csak egy elszánt jó akaratot; csak hoz- zá-nyúlást a’ nyújtott élet’vizihez; mintha mondaná: nesze, akard, és vedd el! És mi még ezt a’ jóakaratot se akarjuk? Még a’ nyújtott jóhoz se nyúljunk? még az ingyen, nem tartozásbúi; hanem csupa irgalmasságbúi: nem a’ mi érdemünkért; hanem az övéért adótúl, nyújtóiul, kínálótól is sajnáljuk a’jó akaratot? Tit. III 5.

§• 3. Ah! így bizony mi legkissebb jóakaratot sem érdemelnénk többé magunknak ő töl le,