Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204
12 §. 4. Énekelnek bizony: és, óh vajha úgy énekelnénk mi is, a’ midőn halljuk; hogy ez, vagy amaz hamis vallású ember kalhólizált! hogy ez , vagy amaz gonosz életű kathólikus már tart igaz penitentziát! hogy ez, vagy amaz hitetlen nemzet, oda-hagyta már egyszer az ő régi val- láslalanságát. Tanuljunk, ah! tanuljunk a’Meny- nyeiektűl, nem a’ hívságnak ; hanem a’ valóságnak örülni : nem a hamisságon ; hanem az igazságon örvendezni: nem a’ tündér világot; hanem a’ világ’ nagy urát dicsérni ! Hogyan pedig ? Úgy , a’ mint dícsérék, és lebor lilának a huszonnégy vének, az ó Testamentomi próféták, es az új Testamenlomi Apostolok: úgy borúljunk le mi is! Úgy, a’ mint tisztelkedének a négy lelkes állatok, avagy a’ J. Krisztusnak négy fő tiszteit, királyi, és bírói; papi, és prófétai fő tisztit példázó, négy fő Angyalok: úgy tisztel— kedjiink mi is! Úgy, a’mint ezek a’ magoktól való semmiségnek felgondolásáig, ő magokat megalázók, és imádák a királyi-székben ülő Istent: úgy imádjuk mi is! Mit mondjunk pedig imádván? A’ mit ők mondván mondának: Ámen. Alleluja! Azaz, éppenséggel úgy légyen annak a’ vallásbéli kurvának pokolba való elcsapatása , a’ mint ítélte azt az Isten! Úgy légyen, a’ mint a’ többi mennyeiek is, ezen kárhoztatásért, dicsérték az Istent! H,elybe-hagyjuk , igazságosnak mondjuk mi is, az Isten’ ítéletit! Helybe-hagy- juk , ’s méltónak mondjuk mi is, a’ többi Szenteknek Istent dicsérő énekit: sőt, hozzá-adjuk a’ miéinket.is , és mondjuk: alleluja ! Dicsérjétek az Urat! Tudniillik az Atyát, az üdvösségért, mellyet, az Adám vétke után is, ismét elszánt linéktek! Dicsérjétek a’ Fiút, a’ dicsőségért, mellyet, a’ bűnért való elégtétele által, vissza
