Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204
104 a’ mindenható Úr Isten annak temploma, és a’ Bárány. 23. És a’ város nem szűkölködik nap nélkül , sem hold nélkül; hogy abban világosodjanak. Mert az Isten’( fényessége világosította meg azt, és annak szövétneke a’ Bárány. 24. Es a’ nemzetségek annak világosságában járnak: és a’ földnek királyi,.az ő dicsőségeket és tiszteleteket abba viszik. 25. És annak kapui nappal bé nem tétetnek: mert nem lészen ott éjszaka. 26. És a’nemzetségeknek dicsőségét, és tiszteletét abba viszik. 27. Bé nem mégyen abba valami megfer- téztetett, vagy útállalosságot cselekedő , és hazugságot: hanem csak a’kik béírattak a’ Bárány’ élőkönyvébe. XL. HOA1ILIA. Sustulit me — sanctam, Jerusalem. / ün engem — u’ sz. várost, Jeruzsálemet. XXI. 10. Exord. §. 1. Eddigien csak átaljában, és homályban látta sz. János Apostol a’ mennyei , sz. Jerusalem’ lakosit: már most látja részenként, és világosan azok’ lakkeljét: látja; hogy abból megítélhesse maga a’ boldogságnak • is drága nagy kincsét. Óh szerencsés ember; János ! Miként juthattál te ennek kívánatos látására? Megmondja: a’ velem szólló Angyal <ud- »"illik, megfoga, és viín engem lélekben, egy 1ia'jy > és magos hegyre, mellynek tetején, de eoyenlő, sík, tágas tetején áll vala a’ mennyei
