Ismeretlen szerző: Liturgia, vagy a közönséges isteni-tiszteletnek és az arra tartozó némelly szent rendtartásoknak és foglalatosságoknak módja és formája (Sárospatak, 1814) - 90.200

**• «% <

Vagy ha más ollyan a natossággal kell az Úri Vatsorát kiszoi 'íni, mikor azzal a’ Gyülekezet nem él; . .or azokat kell itten mind elmondani, mellyek már oda feljebb elcfordúitak, és így kezdődnek ? Alitsodä titkaim atbssággdt, és minémü Igékkel szerzetté édes Idvezítónk a Vég- Vatsorát. Es mind a' kenyeret, mind a’ bort meg kell áldani, a’ szerént, a’ mint ottan következik, szintén ezen szókig : Vége lévén pedig az Úri Vatsorával való élésnek, ’sa't. Es ha idő van reá, ’s a’ betegnek terhével nem esik, azokat is mind el lehet mondani, a' mellyek ottan az Úri Vatsorával való élésnek végei felöl mondatnak, az azokhoz járúltt intésekkel, és háláadó könyörgéssel eggyütt. — Egyébaránt elég lessz tsak magát a' háláadó könyörgést elmondani; vagy a' helyett magával a’ be- teggel illy formán adni hálákat:

IVÍagas ztalom óh minden irgalmasságoknak Attya! a'te nagy nevedet, hogy enge- met mostan is a’ te szent Fijadnak halálára emlékeztető szent Vendégségben részesülés által az én bűneim’ botsánatja felöl való jó reménységben megerősítetté^'s az

C 90 )