Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125

86

Nagy-Kedd* {Elmélkedés,)

la az a’pohár melly a’mű Megváltónkot oily annyira meg rázá. —-Oh én nyomorult bűnös! ha már meg tekéntem , melly vérző szomorúságot okozott néki az el veszendőknek képzelete ! melly igen kell tehát nékem Isten’ kegyelme utánn azon igyekeznem , hogy el ne veszszek ! Ah az Ő fájdalma úgy is elég nagy, legalább azénel- vesztemnek előre látásával is ne többűllyün az ! Oh bár ha gyarló vagyok is, de legalább vakmerő, ’s meg átalkodott gonosztevő ne légyek ! — Azért édességes JÉSUSomí ha ezután néha el is tévellyedem, de még is mint a’ Te juhod Tégedet leg jobb Pász- torornot fel kereslek! Ha gyarlóságom által el is esem, a’ Te erős segedelmeddel újjra fel kelek! Ha tékozló fiú voltam, töredelmes szívvel Hozzád, kegyes Atyám! viszsza térek; ’s tudom bizonyoson, hogy a’ te trónusod előtt kegyelmet ’s irgalmat tál ál an dók ! —

2.) Midőn az Udvezittő Tanitvánnyit el tsüggedve látá, inté őköt hogy follya- modgyanak az imádsághoz, m,int a’ szomorúság ellen való leg hathatósabb eszközhöz; inté az ébren léteire, és vigyázatra is. Vigyázzatok, úgy mond, és imádkozzatok, hogy késértetbe ne essetek; mert a' lélek ugyan Kész, de a' test erőtlen. — Nékűnk is szo- rongattatásaink’, ’s el hagyattatásaink’ óráin az imádságra van leg nagyobb szükségünk ; e’ légyen tehát nékűnk ollykor menedékünk, vigasztalásunk , ’s erősittésűnk ; mert a’ ki meg nem únnya imádkozni, az