Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125

54

Virág-Vasárnap- (Ä Mise.)

(És le borula, ’s mellyet vervén mondgya háromszor.)

* COMMUNIO. (Ay Hommunió.)

Uram nem vagyok méltó, hogy bejöjj hajlékomba, de tsak szóval mondgyad, és meg gyógyul az én lelkem.

(Most magát a’ Szent ostyával meg áldván mondgya :)

A’ mű Urunk JÉSUS Krisztusnak Szent Teste tartsa meg az én lelkemet az örök életre.

(így Kommunikál ’s a* titokról egy kevéssé elmélkedvén , azután a’ Kehelyt fel fedi , ’s mondgya :)

Mit adgyak az Urnák mind azokért a’ miket nékem adott? Az üdvesség’ poharát vészem, és az Úr’Nevét segéltségűl hívom; ditsiretekkel hívom segéltségűl az Uríf, és ellenségimtöl me£ szabadulok.

(Itt ki iszsza a’ Szent Kelyhet, de midőn előre ezt mondotta.)

A’ mű Urunk JÉSUS Krisztusnak Vére őrizze meg az én lelkemet az örök életre. Ámen.

(Azután a’ Pap a’ Kelyhet ki öblitti, 's ki dörgöli ezt mondván.)

A’ mit szájjal vettünk Uram ! engedd : hogy tiszta lélekkel értsük meg, és ezen ideig való ajándékból vállyon nekünk Örök élet’ eszköze.

A’ Te Tested Uram, mellyet magamhoz vettem, és a’ Te Véred mellyet ittam, ragadgyon az én belemhez; és adgyad: hogy én bennem semmi gonoszságnak motska meg ne maradgyon, a’ kit a* tiszta és Szent