Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125
456 Kereszt-Úttya^ (14, Státiókra Énekben„) Add, a’ kétségesnek: jól tanátsollyak; Szomorú szíveket; meg vigasztallyak, Tudatlant tanittsak:^ meg engedgyek Megbántómnak, ’s Érted: készt szenvedfgyek! Igaztalanságot: békével tűrjem , De magam azt tenni: engedd, kerűllyem ! Adgyam meg mindennek: a’ mi övé, Ezt Törvényeid közt: tegyem fővé ! Végre add, vezessen: a1 Hit, Reménység Hozzád, ’s ha betegség: vagy tám már vénség Egykor haza int, ott: Szereteted Fedgye bé hibámot: Szenvedeted. X. STÁTIÓ. JÉSUSt meg mezittelenittik. V/-. Imádunk Tégedet 's a' t. FOHÁSZKODÁS. Ki jutái már, Atyám: Kálváriára ! ’S áh! melly szelídül nézsz : azon gyászfára! Melly leszsz Tested’ kénos: IVyújtópadgya! ’S melly azt három szeggel: le fogadgya! Több eszközeit is: látván kánodnak, Ereje bár rémül ; bádgyadt inadnak: Oh de miilyen készen: állaszsz még is! Midőn rendül a’ főid: ’s gyászol Ég is í Már le vonták Róllad: felső gúnyádot, ’S fával feszegetik: alsó ruhádot, Melly már sebeidbe: belé száradt, így azokból újjabb: kén, ’s vér áradt ! Óh ártatlan Bárány: élve nyúzatol ! ’S mezittelenséggel: még gyaláztatol ! Szomjuzol fáradton: ’s áh mit hoznak! Epés bort enyhülnöd: 's így kénoznakí
