Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125

4oo Kereszt-Úttya (14. Statiokra Énekben)

Még is Cireneus: Keresztedhez, Iszonyodik nyúlni: Kén-terhedhez.

Oh ez iszonyodás: bár jött volna rám, Midőn gondolatom’: a’ bűnre adám ! Avagy ha bár egyszer: benne vóltam, Téged’ még terhelni: mért nem óltam! De hányszor igírtem: hogy meg jobbulok, Még is szűnetlen tsak: bűnre indulok;

Ha ezért ostorozsz: fohászkodom!

Ha meg engedsz, újjra: gonoszkodom ! Ah nintsen így nékem: egyébb védelmem, Tsak Irgalmasságod : ’s bús töredelmem ! E’ lészen míg élek: én kenyerem,

’S így bízom Irgalmad’: még meg nyerem! "Nem kérhetek már túli: nagy ditsősséget, Mert el pazérlottam: e’ nagy Qsséget! Színed elől végig: tsak el ne vess !

Bár mi kevésbe is: ott részeltess !

Nem leszsz ott gyarlóság: ínsége fájdalom, Ah tsak ez is nekem: elég jutalom! JVlert így ott szabadon: szerethetlek,

'S többé gyarlóságból: sem sérthetlek! De valameddig még: földön is élek, Fogadom, tsak Néked: ver már e’ lélek ! Elmémből Kereszted’: ki nem vetem,

'S a’ mint töllem lehet: emelgetem ! Tudom akkor szerettz: midőn látogattz,

S erőm felett soha: nem is sujtogattz!

Tsak a’ bűn’ salakját: sepred így ki,

S Magadnak hajlékot: tisztittaszsz ki ! Felebarátim is: hogy keresztyeket Visellyék békével: szenvedéseket, Példámmal búzdittom: szavaimmal Bíztatom, segéltem: jovaimmal.