Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125
422 Kereszt Úttya (14. Stdtiókra Énekben) Lelki betegségem': tudod melly nagy; Nyújtsd orvosló Kezed’: jaj el ne hadgy! Téged’ az én lelkem: kéván keresni; Mert Te nálad nélkül; jaj el kell veszni ! Szerelmes JESUSom: fordúlly hozzám ! Vigasztald szívemet: tekénts reám ! Szüntelen keresvén: Téged’ obajtlak ! Mind éjjel, mind nappal: sírva kiáltlak; Jelenny meg Krisztusom: Szomorúdnak , Nyújtsál vigasztalást: Te szolgádnak ! Ha fel nem talállak: kegyes Krisztusom ! El vesztém örökre: Mennyei Jusom': Jaj siessél hozzám: ne távozzál ! Te bünfes szolgádtól: ne irtózzál ! Téged’ az én lelkem: kéván szeretni! Már kész Te éretted: mindent mese vetni ! Nálad nélkül éltem: keserűség, Veled halálom is: gyönyörűség ! Ha fel találhatlak: buzgón tisztellek; Lábadhoz borúlván: mind addig kérlek : Míg itten bé fogadsz: Kegyelmedbe ! Ott pedig részeltettz; Örömedbe ! Oh de fel talállak; mert Te keresel í ’S tsak Töredelmesség’: ösvénnyén lesel ! Ezt rendelted Egek’; hív úttyának. Kegyelmed’, ’s örömünk’: forrásának ! Továbbá Halálod’: Emlékezetét Kévántad, ’s e’ végre; Tested’ el rejted Kenyér', ’s Bor’ szín alá: hogy vegyük azt, így Örök-Elet jő: ránk, és Malaszt ! Szent Testedhez tehát; buzgón el mégyek, Tör edel mességet: hogy bűnről tégyek. Halálod' Emlékét: hogy imádgyam ! Bűnöshöz szerelmed': hálán áldgyam !
