Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125
4o8 Kereazt-Úttya (A' Mise alatt.) Kész légyek viselni, ’s óllyam így magam’ ’s ők elvesztit ! Oh add: készt ölellyük ránk mért Mindennapi keresztedV! Add: hordozzuk, mert segélted. 5iS ránk ezt jónkra ereszted ! ig.J E MLEKEZET. JESUS Szent Annyával találkozik; a’ Keresztel elesik; Veronika, ’s Jeruzsálem’ más Leányi szánakodva segéltik, megtörlik, és sírattyák ! (A’ Pap a' Kehellyen tar ttja kezeit.') FOHÁSZKODÁS. Ób elesett édes Mester ! Anyád, 's Társi siratnak ! ’S ezen könnyvek nem sebedre, Hanem Szívedre hatnak ! Sírsz! ámbár jó szível vészed O irgalmasságokot, De inted: Veled sirassák A’ sok gonoszságokot: Hogy önn Néped’ Prófétáit Megölé, mint Tégedet ! A’ megtérést eltaszittá, 'S megveté Kegyelmedet ! Oh kegyes Atyám ! add nékem: Megtérés' könnyvhullását ! Hogy vesztem’ ne sórasd a’ mint Jeruzsálem' romlását! 20.) EMLÉKE Z E T. JESUS mezittelen vetkeztetik, és három szeggel a’ Keresztre feszittetik. (á’ Pap három Keresztet vet az Áldozatra , 's a' Minister másodszor beszór ssenditt.)
