Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125

100 Nagy-Szereda (A’ Mise, es Passió.)

g ott em éretted hogy el ne fogy gyón a te hited, és te valamikor meg térvén e- rásitsd meg atyádjiait. Ki monda néki : Uram kész vagyok veled a' törnie tzbe ’s cl halálra is menni. O pedig monda: Mondom néked Péter, nem száll ma a* kakas, míg nem háromszor meg tagadod hogy ismersz éngem. Es monda nékik: mikor küldöttelek titeket Zatskó, és táska , és sarú nélkül, vólt-é valami fogyatkozástok? Azok pedig mondának : nem vált semmi. Monda azért nékik : De most ci kinek zatskája vagyon vegye elő, ha- sonló képpen a táskát is ; és a’ kinek nintsen adgya el köntösét, és vegyen kardot; mert mondom néktek, hogy még annak , ci mi írva vagyon , bé kell tellye- sedni én rajtam ; És a' hamissak közibe számiáltatott. Mert azoknak mellyek én felőliem vannak vége vagyon. Azok pedig mondának, Uram ihon itt két kard. O pedig monda nékik : Elég,

És ki indulván, szokása szerént az olajfák’ hegyére mégyen vala. Követék pedig Ötöt a’ Tanítványok is. És midőn a’ helyié jutott volna, monda nékik : Imádkozzatok, hogy késértetbe ne essetek. \ És Ö el szakada töllök egygy ko hanyittásnira,és térdre esvén imádkozik vala, mondván : Atyám ha akarod vedd el e’ pohárt én tállem ! mind az által nem az én akaratom, hanem a Tiéd légyen. Jelenék pedig néki egygy Angyal Mennyből, bátorítván Ötöt; Es a’ halállal tusakodván , hoszszabban i