Ángyán János: Közönséges isteni tiszteleten mondandó templombéli imádságok : Második, harmadik rész (Pest, 1817) - 90.122

Ujj esztendői Pre’d. előtt mondandó Imáds.37 II.

Felséges Isten! a’ ki öröktől fogva vagy, uralkodói és munkálkodói, minden világokat a’ Te bölts, és jó tettzésed szerént változtattz, de a’ ki magad felette vagy minden változásoknak , a’ ki most is ugyan az vagy , a’ ki voltál öröktől fogva, és a’ kinek esztendeid soha einem fogynak ! Imé rni Te teremtésid , a’ kiknek életünk tsak eggy tenyérnyi, öszvegyül- tünk , ez ujj esztendő’ első reggelén Te elődbe, hogy ezt Tenéked szenteljük.

Oh szeretetnek Istene, mely megszámlál- hatatlanok, mely drágák azok a’ Te Lelki és testi jótéteményeid , mellyeket látunk , ha az elmúlt esztendőre viszszanézünk. — Az élet, az egésség, az erő, az eledel a’ ruházat, az örömök, az előmenetelek, a’ tanitatás, a’ vigasztalások, a’ bűnöktől való megoltalmaztatás, és a’ jóra való segedelem,—mind ezek Te tőled szállottak alá-óh világosságoknak Attya ! mind e- zek a’ Te atyai kezednek adományi. Tégedet illet óh-mi Urunk mindezekért minden ditsé- ret és ditsősség.

Óh vajha ugyan azon esztendőnek minden napjai, és órái is ne a’Te áldásiddal való viszszaé- lésünknek tanúi vólnának,hanem a’miTe erántad való háládatosságunkról tennének bizonyságot. — Óh Uram ! Igazságnak és szeretetnek Istene vagy Te, minékünk pedig fájdalommal és szégyennel kell éreznünk azt a’ terhet, mellyet a’ mi bűneinkéi, háládatlanságunkal vontunk magunkra. Óh mely sok kötelességeinket mulattuk el, mely sok rendeletien indulatoknak engedelmeskedtünk , mely sokan készületlenül mentünk volna által az örökkévalóságba, ha