Ángyán János: Közönséges isteni tiszteleten mondandó templombéli imádságok : Második, harmadik rész (Pest, 1817) - 90.122

lyet azoknak vállaikra tettél - hogy a’ jó rend, és a’ tsendesség közöttünk állandó maradjon. — Légyen a' Te áldottad, a’ mi Felséges Ki- rályunkis-az egész Császári Királyi Házzal-ésA minden Tanátsosival együtt-hogy a’ mi egész Hazánk - örüljön - a’ Te atyai áldásidban és megtartásodban - a’ Jézus Krisztus által Arnen.

Templom Szentele'skor Prédikátzió előtt mon• dandó Imádság.

Véghetetlen tökélletességekkel bíró-örökké való mennyei Felség! mindenható Teremtőnk, jóltévő Gondviselőnk! Te hozzád emelkedik fel a’ mi Lelkünk-mint Attyához , a’ kinek képét magán hordozza-és a’ kinek akaratod szerént - örökéletre, halhatatlanságra van rendeltetve. — Mindenütt és mindenkor fel- emelkedhetik ugyan ez, Te hozzád ; óh mindenütt Jelenvaló! de kiváltképen-a’ Te tiszteletedre épitetett Házak azok a’ szent Hejek-a* hol legközelebb van ez Te hozzád, itt közlöd ezzel legdrágább jótéteményeidet a’ Te Szent Igédnek hirdetésében; - a’ Te közönséges Tiszteletedre szenteltetett órák-azok a’ boldog I- dők , mellyekben— kiváltképen társalkodik Teveled, mert ekkor egyedül Te reád függeszti egész figyelmetességét, — Te rólad-a’ Te tö- kélletességeidről , munkáidról, és áldásidrói gondolkodik!* — Óh legyenek hát ezen Hejek és idők előttünk valóban Szentek! tselekedjed, hogy ezek áltál , naponként jobban jobban e- rőtlenüljön bennünk - a’ láthatókhoz - a’ mu-t landókhoz való ragaszkodás , tisztuljanak ki- vánságink és hajlandóságink , nemesedjenek erköltseink, — erősödjön bennünk a’ kötelességek eránt való buzgóság, a’ kísértetekre nézTemplom szentelésh. Pre'd. után mond. lm. 117