Ángyán János: Közönséges isteni tiszteleten mondandó templombéli imádságok : Második, harmadik rész (Pest, 1817) - 90.122

Szüretkor Préd. előtt e’s után mond. Imáds. 6i

Szüretkor —- Pre'dihátzió előtt — mondandó Imádság.

Mindenekre elégséges Isten, mennyei é- des Atyánk! háláadó szívvel állottunk meg - mostis Te előtted, és hirdetjük a’ Teszeretete- det, a’ mely mind azokról, atyai módon gondoskodott , valamellyek életünk’ táplálására szivünk’ vidámitására megkívántainak. Nagyok óh Uram ! a’Te tselekedeteid , meliyeket mi körül tünk, mi bennünk, és mi érettünk mind eddig tselekedtél. — Mert nem tsak léteit és életet adtál nekünk, hanem meg adtad ezek mellé mindazokat az áldásokatis, mel- lyek ebben minket vidámokká és boldogokká tehetnek. Oh mely sokfélék e’ végre az áldások, melleket a’ Te földed minden esztendőben , az ő külömbkülömbféle gyümöltsei- ben megterem! és mindezek mellé-mely alkalmatos érzékenységeket adtál minekünk, mellyek által ezekben gyönyörködhetünk, e- zekkel élhetünk! Ezen Te atyai szeretetedről tesznek bizonyságot ez idő szerént, a' mi szőlő hegyeinkis (szőlős kerteink) mellyekben látjuk , a’ mi kezeinket váró megért szőlő gerezdeket — Tsak a’ látásais - ezeknek - mely- igen nagy gyönyörűségére vagyon a’ mi szemeinknek ; hát — még a’ haszon-mellyet e- zekben a’ mi számunkra rendeltél - mely szélesen kiterjedő? Bizony kissebbek vagyunk, azon Te irgalrnasságodnális; mellyet ezekben- velünk közlottél; mert mi-a’ mi sokféle há- ládatlanságunh, és bűneink által-ezekre magunkat méltatlanokká tettük. Nem nékünk a- zért óh Uram ! -hanem a’ Te ingyenvaló ke; gyelmednek adassék ezértis — minden ditsős-