Ángyán János: Közönséges isteni tiszteleten mondandó templombéli imádságok : Második, harmadik rész (Pest, 1817) - 90.122

Jelen vagyunk mégis óh mi J© Istenünk! Te előtted, és megnyitjuk ismét szánkat a* Te magasztalásodra. — Áldott légy jóltévő é- des Atyánk! minden jó téteményeidért, mel- lyekben minket mind lelkünkre, mind testünkre nézve részeltettél. — Áldott légy hogy velünk magadat megesmértetted, élőnkbe adván a' Te imádandó tökélletességeidet, mind a’ természetben , rnind kivált Szent Beszédedben* — Oh mely nagy boldogság Tégedet úgy esmerni, mint ollyan édes Atyát , a’ ki kész vagy a’ háládatlanokatis megáldani; a’ki felhozod a’ Te napodat, mind a’ jókra mind a* gonoszokra, esőt adsz, mind az igazaknak, mind a’ hamisaknak földökre. — Ezt a* Te a- tyai gondoskodásodat ujjitottad meg mi rajtunk, ez idő szerént az általis , hogy- a’ mi munkál- kodásink’ óhajtott gyümöltseit, megmutattad a’ mi szántóföldeinken. — Adtál nekünk erőt és kedvet a’ munkára , leszállítottad az Egekből a’ mi fáradságunkra , a’ termékenyítő idők kiszolgáltatásában az áldásokat; és azt tsele- kedted, hogy ha siralommal vetettük el a’ magot, most örömmel, Te benned örvendező lélekkel mehetünk ki az aratásra. —

(Isten! mivel voltunk mi jobbak , azoknál a’ mi sok ezer szerentsétlen embertársainknál, a* kik a’ pusztító fegyverzörgések közt, ama* gotis siralommal vették el ; mostis pedig keserű könyhullatásokkal keresik munkájok’ reménylett gyümöltseit, és nem találják azokat. — Ugyan minek köszönjük mi hát ezt a' boldogságot. Bizony egyedül a’ Te ingyenvaló kegyelmednek, a’mely úgy megáldotta jó Királyunk igyekezetét, hogy mind eddig ment vólt édes Hazánk a' veszedelemtől, és mi most

Aratáskorra Préd. előtt és után mond. Imáds.