Ángyán János: Közönséges isteni tiszteleten mondandó templombéli imádságok : Második, harmadik rész (Pest, 1817) - 90.122

AratásJiorra\Pred. előtt és után mond. Imáds$ t I

tsak az egeliben láttatod Te a* Te Felséges voltodat, nem tsak a’mennyei Seregek látják a’ Te ditsősségedet; hanem a’ földis tellyes a’ Te jóságoddal, böltsességednek , és hatalmadnak jeleivel, mellyel az emberek dolgát igazgatod. — Mitsoda óh Uram! az ember, hogy őróla igy megemlékezel, mitsodák az errtkerek’ fijai, hogy Felséged őket igy kedvelli! Be töltötte a’ Te jóságod a’ természetet gazdag a- jándékokkal, mellyeket az emberek hasznokra, és gyönyörködtetésekre rendelték — Fel- ékesitetted az embert okossággal, és ez által tetted őtet, az élet - és értelem nélkül való természet’ urává; édes atyai módon gondoskodói mi rólunkis, mert mindazokban, mellyek tápláltatásunkra megkívántainak , nem engedsz megemésztő szükséget látnunk; mert Te tsele- keszed azt, hogy esztendőről esztendőre annyi áldások fojjanak a’ földnek kebeléből, a’ mennyi ara szükséges hogy minden állatok mege- légitessenek. E’ Te édes atyai gondoskodá- sód’ jelei láttatnak ez idő szerént a’ mi me-» zeinhen , és szántóföldeinken , a’ takarásra megért gabonákban, óh mitsoda érzéketlenek vélnénk ha mindezekre némán halgatnánk ! Távol legyen tőlünk ez az illetlen gondolatlanság , sőt inkább, áldjuk, és magasztaljuk, mind ezekértis a' Te atyai jovoltodat örökkön örökké; egyszersmind fogadást teszünk előtted , hogy valamint a’ Te mi erántunk való szereteted illyen szüntelen való munkásság által jelentiki magát; miis, a’ mi Te erántad való szeretetünket a’ Te tőrvényid «ránt való álhatatos engedelmesség. - ~ és a’ munkás é- let által bizonyitj»-*1 meg» de magad adj né- künk «reis kegyelmet; munkálkodj e’ végre

D a