Ángyán János: Közönséges isteni tiszteleten mondandó templombéli imádságok : Második, harmadik rész (Pest, 1817) - 90.122

brázatia, megmaradjunk örökkön örökké. — Látjuk - óh Isten! miképen haldoklik az egész termesze?, miképen készül ez a’ nyugodalomra; de tudjuk hogy nintsen ebben valóságos halál; tsak megoszlattatás ez, és mind azok a’ részek, a’ mellyek most egymástól elválnak; majd a’ tavaszszal ismét ujj formában elől ál* lanak: Tselekedjed, hogy ennek meggondo- lásais, erősítse meg a’ mi a’ felől való meggyőződésünket, hogy miis nem leszünk semmivé, a’ halálban, hanem hogy - még akkoris mikor a’ por — ez a’ mi testünk földé lesz; a' mi lelkünk - Te hozzád tér meg-óh Lelkek- nek Attya! sőt hogy el jő majd egyszer amaz óra, az örökké való tavasz’ kezdete, a’ mikor a’ mi porrá vált testünkis megujjult ábrázat- ban , fel fog támadni , a’ mikor testestől lelkestől együtt leszünk Te véled a’ tökélletes- ségnek boldog és örök országában a’ Jézus Krisztus által Amen.

Téli —- Prédikátzió előtt mondandó — Imádság.

Örökkévaló Isten! a’ ki, mint minden embereknek édes Attya , mind e’ mái napig megszűnés/nélkül munkálkodói, a’ Te minden élő teremtéseidnek, és kivált az embereknek boldogilásokra. Imé mi Te Fijaid és leá- nyid öszvegyültünk ez Imádság’ házába, hogy megmutassuk azt, hogy még a’ téli hideg na- pokis, a’ mi sziveinket, a’ Te sok rendbéli jótéteményeidre , és ezekért a’ Te méltó imádá- sodra, érzéketlenekké nem tehették. — Imádunk azért Tégedet, óh Szeretetnek Istene! a’ Te több fegyelmeid közt, azon megbptsül4 2: Téli Préd. előtt és utánna mond. Imáds.