Ángyán János: Közönséges isteni tiszteleten mondandó templombéli imádságok : Második, harmadik rész (Pest, 1817) - 90.122

édes Atyánk! hogy sokkal kellemetesebbeknek tettzenek ezek a’ mi testes természetünknek , mint a’ komor téliek; de tudjuk, hogy ezen mi vidámságunkis nem ellenkezik a’ Te atyai akaratoddal; mert Te magad ruháztál fel minket mind azokkal az érzékenységekkel, melyek által kiváltképen mi érezhetjük azokat a’ szépségeket, örömöket, és áldásokat, mellyek- kel megraktad a’ természetet, és a’ mellyehet, minden tavaszszal ujj ábrázatban árasztasz ki ü' Te teremtéseidben. — Megesmerjük , óh embereknek Atya! ezekbenis azt, hogy kitált- képen az emberek azok, a’ kikben a.’ Te atyai szemeid kiváltképen gyönyörködnek. Ne engedjed-óh Isten hogy a’ rendeletien, és a’ baromi kívánságok’ vak követése által, ezt a’nagy méltóságot szemeink elől elvessük; sót inkább tselekedjed Szent Lelked által, hogy, ha Te minket, minden földi teremtés társainktól ennyire megkülömböztettél; mi magunkis igye- kezzük ezektől magunkat megkülömböztetni az által, hogy úgy nézzünk minden áldásokat, mellyekben minket a’ Te akaratod szerént a’ tavasz részeltet, mint ollyakat, mellyeketi a- tyai jóságod közöl mi velünk ; és ez által inditassunk ara, hogy oly vidámsággal kövessük minden mi munkáinkat, mint a* mely vidám ábrázatot mutat mosta’ Te szép napod ; oly hűségesek legyünk a’ Te akaratod’ tse- lekedésében, mint a’ mely hűséggel megtar- tyák minden dolgok , a’ Te tőled kiszabott írtat; hogy oly szelídek, és engedelmesek legyünk, mint a’ tavaszi lengedező szellő: hogy így bátran mehessünk amaz utólsó óránk felé, a’ mely bezárja szemeinket, hogy ne lássuk többé szép egeidet, meg köti érzékenységeinket y hogy ne érezzük többé azokat az ö34 Tavaszi Préd. előtt es utánna mond* Imáds.