Ángyán János: Közönséges isteni tiszteleten mondandó templombéli imádságok : Második, harmadik rész (Pest, 1817) - 90.122

Elteli a' mi szivünket - a’ szégyen - óh örök­ké áldandó Isten ! ha meg gondoljuk azt a’ si­ralmas állapotot, a’ melyben voltak nagy ré­szént az «raberek , minekelőtte a világnak a- maz igaz világossága őket meg világosította, és elüttök, a’ békességnek, és boldogságnak bi­zonyos útját felfedezte volna. Nem esmertek és nem tiszteltek azok Tégedet! Az Egek és a’ föld épen úgy hirdették azoknak a’ Te ditsős- ségedet, mint minékünk; a’ Te Fő böltsessé- ged, hatalmad és jóságod épen úgy tündök­lőitek a’ Te Felséges munkáidban ő elüttök, mint mi előttünk; de mind ezek előtt bé vólt zárva az ő szívek; nem esmerték meg a’ Te Bépedet a* Te teremtésidben; a’ tiszteletet, mellyel Teneked tartoztak , a’teremtett dolgok­nak adták. — az ő balvélekedések — és tévely­gések által megvakúlt szemeik eltévesztették az cm béri élet nemes ezé íját , a’Te Szentségedet;— minden gondolataikkal és kívánságaikkal egye­dül, a' jelenvaló, és látható dolgokra ügyeltek , azokhoz ragaszkodtak, mindenféle bűnök'ár­jába bémeriiltek,,, Isten nélkül, vigasztalás és reménység nélkül éltek. — Bizonyára el kel­lett volna örökre veszni az emberi nemzetnek, ha Te óh mindenható Szeretet! rajta nem kö­nyörültél, — ha Te magad, mindenható erőd­del -a’ szabadulásra előtte útat nem nyiíotat- tál vófna. — Áldott — örökké áldott légy hát -irgalmas A- tya! hogy ezt oly tsudálatos módon megtse- lekedted : és a’ Te Szent Fijadban világosságot gyújtottál a’ sététségben ülőknek , Evangyélio- niot hirdettettél a’ szegényeknek, és szabadu­lást a’ fogjoknak. Óh Isten ! mely jóltévő vilá­gosság, mely örvendetes tudósítás, mely ha* 24 Kcirátsonyi Pred. előtt mondandó Imáds.

Next

/
Thumbnails
Contents