Ángyán János: Közönséges isteni tiszteleten mondandó templombéli imádságok : Második, harmadik rész (Pest, 1817) - 90.122

az emberek’ számokra még világ’ kezdete előtt elkészítetted a’boldogságot; mert szeretted e- zeket , minekelőtte volnának. — Szerettél minketis-óh édes Atyánk ! mert Te szolgáltattad ki mind azokat a’ jókat, mellyekkel életünk tápláltatott ; Te tettél rendelést mind azokról a’ jóltévő Intézetekről , mellyek lelkünk’ életére megkívántainak. —. De mit tse- lekedtünk még is mi, nemtelen Fijaid és leá- nyid! mely háládatlanok voltunk gyakran, Te erántad , jól tévő édes Atyánk eránt! mely sokszor elvetettük szemeink elől a* Te Tör* vényidet, mellyek által akartál minket, a’ Te véled való boldog egyességre eljuttatni! — És midőn mi ily háládatlanok voltunk , akkoris nem szűntél-meg mi velünk jól tenni. Óh hányszor serkengettél minket a’ megtérésre, e- lőnkbe terjesztvén a’ mi bűnös, és büntetésre méltó voltunkat; és pedig gyakran oly liatha- tósonis, hogy keserves bánatra indultak szL veink , keserű könnyekkel siratták szemeink boldogtalan sorsunkat, megígérte nyelvünk* a’ megtérésre , a’ jobbulásra való szent szándékot , és szives törekedést. — Jaj de meg kell vallanunk, hogy ezek a’ megindulások, tsak addig tartottak, mig a’ vallástévő imádságok nak végek lett, tsak addig voltak meg bennünk ezek a’ gondolatok, mig a’ Te Házadban jelen voltunk ; annyira hogy ki nem vivén a- zokat magunkat, tsak azok maradtunk, a’ kik az előtt voltunk ; úgy hogy méltán tarthatunk már most attól, hogy talám nem is lehet re ménység a’ szabadulás felől. — De nem esünk mégis kétségbe, mert tudjuk, hogy nintsen Te előtted, óh mindenható Isten! semmi lehetetlenség j tudjuk, hogy Te a’ hóltaKatis megeleveníti6 Pet üt. fi'a^dm. Pr ed. előtt mond. Imáds.