Ángyán János: Közönséges isteni tiszteleten mondandó templombéli imádságok : Második, harmadik rész (Pest, 1817) - 90.122

Perut. Vasárn.P réd. előtt mond. Iniáds. 5

— E’végre tselekedjed, hogy a’Te Beszéded , mellyel mostis akarsz hirdettetni, oly foganatos légyen közöttünk , hogy annak ne tsak hallói, hanem tselekedóiis legyünk, a’ mi igaz javunkra, és idyességünkre - a* Jézus Krisztus által Amen.

II.

Felséges Isten , minden dolgoknak egyedül való FőUra, és Törvény adója! tsudál- juk és imádjuk a’ Te véghétetlen tökélletessé- geidet, a’mellyek köztt, mind azt feltaláljuk, a’ mi minket gyarló teremtésidet , böltsekké jókká, és boldogokká tehet: tsudáljuk és imádjuk a’ Te irgalmasságodat, kegyelmességedet, a’ d mellyel mind eddig forgolódtál mi körültünk. Édes atyai kedvezéssel viseltetel Te , még a’ bűnös ember erántis* mert hova lettünk volna, mi eddig, ha a’ mi erőtlenségink , — és gyarlóságink mellett, hoszszú tűrő kegyelmedet erántunk meg nem bizonjdtottad volna. — Mind e’ mái napig, kiterjeszted édes Atyáiké* zedet, hogy meg ölelj minket gyermekeidet, és engedsz elegendő időt, hogy eszünkbe vegyük azokat, mellyek a’ mi békességünkre valók. — Óh mely soká elnézed még az ollyan megátalkodott bünöstis, a’ ki minden nap vakmerőn ellene szegezi magát-a’ Te Atyai, rendelésidnek , és parantsolatidnak! Nem tagadhatjuk , óh irgalmas Atya! hogy a’mi mind ez ideig való megtartattatásunknak oka, nem a’ mi ártatlanságunkban, hanem egyedül a Te hoszszútürő szeretetedben vagyon. — De adj nékünk ara kegyelmet, hogy ezt a* Te véghe- tetlen jóságodat háládatos szívvel megesmer- jük, és hogy ezzel ne éljünk a’ bűnökben va